Közel két évtizede megjósolták a parajdi tragédiát – meg lehetett volna menteni a sóbányát

Tizennyolc évvel ezelőtt, egy nemzetközi bányászati konferencián, Olaszországban megjelent egy tanulmány, amely részletesen feltárta a parajdi sóbányát fenyegető súlyos kockázatokat – írta a Székelyhon.

Az angol nyelvű tanulmányban erdélyi magyar, román és nemzetközi kutatók egyértelműen jelezték: ha nem történnek megelőző intézkedések, a felszíni vizek – elsősorban a Korond-patak – beszivárgása előbb-utóbb súlyos károkat fog okozni a föld alatti bányaterekben, így a gyógyászati célokat szolgáló sóbánya-szanatóriumban is.

A cikk szerint, a kutatók három fő lépésben vizsgálták a veszélyt. Első körben a Korond-patak vízminőségét és az oldási képességét térképezték fel: a patak mentén több mintavételi ponton megmérték a víz sótartalmát, és kimutatták, hogy a víz magas sóoldó képességgel rendelkezik. A tanulmányban leírtak szerint azt tapasztalták, hogy a patak vízének sótartalma a bányaterület közelében megnő, ami azt mutatja, hogy a só oldódik, vagyis víz szivárog be a bányába

A második körben a föld alatti nedvességet és repedéseket derítették fel úgy, hogy geofizikai módszerekkel vizsgálták a talajt a Dózsa György nevet viselő bányarészben. Ennek során olyan magas nedvességtartalmú rétegeket azonosítottak, amelyek potenciális beszivárgási útvonalakat jelentettek. 

Tehát a kutatók nemcsak a veszélyt jelezték, hanem konkrét megelőző lépéseket is javasoltak, például 3 állandó vízmegfigyelő (monitoring) állomás kiépítését a Korond-patak mentén, rendszeres geofizikai és vízminőségi ellenőrzéseket, vészhelyzeti forgatókönyvet, amely komolyabb kockázat esetén a patak medrének elterelését is előirányozza.

Nyitókép:MTI/ Veres Nándor